A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió már két éve játszotta a szimultán sakkot Magyarországgal, amikor 2010 júniusában a magyar térfélen új játékosok ültek a tábla mellé. A parti ezen az oldalon már nagyon mattközeli helyzetet mutatott. A magas államadósság, a zsugorodó gazdaság, a munkanélküliek és a lakossági devizaadósok százezrei miatt ugyanis Magyarország a csőd szélén táncolt. Azonnali váltásra volt szükség a magyar gazdaságpolitikában és a nemzetközi szervezetekkel folytatott sakkjátszmában is.
Hosszú és fordulatos játszmák sorozata vezetett a 2010-es kormányváltással megörökölt, katasztrófaközeli gazdasági helyzettől Magyarország gazdasági önrendelkezésének helyreállításáig és a növekedés beindításáig. Ez a kötet ezeknek a mozgalmas, nemzetközi politikai és pénzügyi csatározásokkal tarkított játszmáknak a krónikája, amelyben az Orbán-kormánynak – a sakk szabályainak betartása mellett – a póker módszereit is alkalmaznia kellett.
Nemcsak a nemzetközi színtéren, hanem itthon is újszerű megoldásokra volt szükség a gazdaság helyreállításához. Olyan innovatív és kreatív megoldásokra, amelyek lehetővé tették az államháztartási egyensúly és a gazdasági növekedés korábban összeegyeztethetetlennek tűnő, párhuzamos megvalósítását – ezúttal megszorítások nélkül. A Matolcsy György nevéhez köthető unortodox gazdaságpolitika sokszor ellentmondásosnak tűnő és nagy port kavaró lépései azonban 2014 tavaszára meghozták a várt eredményeket. Jó költségvetési, államadóssági és foglalkoztatási adataink gazdaságpolitikánk „unortodox” jelzőjét is új megvilágításba helyezték: a magyar modellt ma már kevésbé szokatlan jellege, sokkal inkább kreativitása, formabontó mivolta és hatékonysága miatt hivatkozzák, amelyek egyúttal új normákat teremtettek a gazdasági növekedéshez.
