Rita Monaldi, Francesco Sorti: Salai krónikája 1-2. (Fine Selection)

Rita Monaldi, Francesco Sorti: Salai kételyei (Salai krónikája 1.)

Róma, ​az 1500-as évek elején járunk. A pápai trónon egy kicsapongásairól hírhedett Borgia ül, a hívők forronganak, a nyüzsgő város tolvajok, orgyilkosok, spionok és különös módon megannyi német atyafi menedéke is, akik befészkelték magukat a pápai udvarba. Ebben a veszedelmes világban egy feltűnően szép arcú és eleven eszű toszkán siheder napról napra leveleket körmöl: beszámolóinak tárgya nem más, mint nevelőatyja, Lionardó a piktor. De csakugyan tudunk-e mindent a reneszánsz utolérhetetlen lángelméjéről, hiszen a könyv lapjain egy találmányaival folyton kudarcot valló, éhenkórász, ám nagyképű és aggályos öregember viszontagságairól olvashatunk. Leonardo nevelt fiáról, Salairól már korábban is szóltak hírek, de írásai eddig még nem bukkantak elő. Az ismert olasz íróházaspár, akiknek eddig minden műve szenzáció volt, nem kevesebbre vállalkozott, minthogy megismertessen minket a Salai tollából származó, titokzatos megbízóhoz szóló levélköteggel. Az egyszerű, ám fékezhetetlen Salai elképesztő kópéságok, förtelmes nyelvtani hibák és vaskos trágárságok mögé rejtve elmond valami nagyon fontosat, amely meghökkentő tanulságokkal szolgálhat a mai olvasóknak.

„Csak így lehetett kiszabadítani Leonardót a régi sémák közül: az egyik oldalon ott a hivatalos történetírás elviselhetetlenül nyálas ömlengése, a másikon pedig a giccsirodalom félretájékoztatásának mocsara. Tényekre alapozva kellett visszahelyezni Leonardo lángelméjét (a maga korlátaival együtt) saját korába, ebbe a különleges, a humanizmus és a reneszánsz között lebegő történelmi pillanatba, amikor a – még ma is sötétnek látott – középkor talajából rejtélyes módon kisarjadt a nem túl dicsőséges modern kor.”

Rita Monaldi,  Francesco Sorti: Salaì tojása  (Salai krónikája 2.)

Az olasz írópáros korábbi kötetéből megismert Sala, Leonardo fogadott fia újabb veszedelmes kalandokba keveredik. Bár az előző regény cselekményéhez képest eltelt néhány esztendő, az idő cseppet sem változtatott sem szokásain, sem gondolkodásmódján, sem nyelvezetén és jóllehet feljegyzéseit római viselt dolgairól ezúttal nem önszántából, hanem az akasztófa árnyékából írogatja, Sala megmaradt a régi, szabad szájú, keresetlen stílusú reneszánsz fenegyereknek. Beszámolóiban, melyeket bőrét mentendő, kénytelen-kelletlen elvállalt, Amerika felfedezéséről tudat a bírákkal elképesztő híreket. A legszolidabb állítása szerint sincs Kolumbusz Kristófnak sok köze a világraszóló eseményhez, és mivel Sala ezúttal sem fukarkodik a szövevényes összeesküvés elméletekkel, utolérhetetlen stílusában meghökkentő teóriákat hoz az olvasó tudomására is. A történelem sötét zugait kutató szerzők ezúttal sem okoznak csalódást a historikus rejtélyek kedvelőinek.