Varázslatos világba csöppen mindaz, aki fellapozza Salamon Gabriella köteteit. A kőkor békéje elevenedik meg, az a matriarchális korszak, amikor több ezer évig béke uralkodott a Földön, az emberek a természet körforgását követve, boldog elégedettségben éltek. A hétköznapokat áthatotta a tisztelet, a teremtő erőben, a természet jelenségeiben megnyilvánuló Istennő(k) tisztelete.
Még tán ábrándoznék kicsit e boldog időkről, de a mondatok lendülete visz tovább, mintha csak egy izgalmas regényt olvasnék. De hisz épp azt teszem, méghozzá a legizgalmasabbak saját életem történetét! Ahogy haladok az évkörben - vagy inkább spirálban? a Leánytól a Banyáig, sorakoznak a felismerések: mennyi hibát követtem el kapcsolataimban, s hányszor kellett visszakapnom, hogy végre megtanuljam a „leckét"! Milyen jó lett volna, ha ezek a könyvek néhány évtizeddel korábban születnek, és a tudás, amit most kaptam, már fiatalabb éveimben fordíthatta volna könnyebbre, boldogabbra sorsomat. S kicsit irigylem azokat akiknek, ha figyelmesen olvassák a könyveket, már nem kell annyi csapdát megjárniuk. Gabócát nem e könyvek kapcsán ismertem meg. Először kineziológiai szaktanfolyamokra jártam hozzá, s lettem általa elkötelezett terapeuta. Aztán jöttek az egyéb tanfolyamok, s azon kaptam magam, egyenesebb a tartásom, nagyobb békével fogadom a kihívásokat, elfogadom a környezetemet, s maholnap kimondhatom: tisztelem és becsülöm Önmagam!
Ezért hát szeretettel ajánlom és javasolom mindenkinek, olvassa a könyveket, járja ki a tanfolyamokat, hisz kevesebb fájdalommal jár, mint „élesben" próbálkozni!
