R. A. Salvatore: Végtelen (Generációk 2.) (Drizzt legendája 32.)

Zaknafein ​Do’Urdent múltban és jelenben, folyton-folyvást kétségek gyötörték. Lelkének háborgását csak fokozta, hogy férfiként alsóbbrendűnek számított a sötételfek hagyományosan nők uralta társadalmában. Csupán a valaha élt egyik legkiválóbb fegyvermesterként kivívott státuszának és Jarlaxle, a zsoldos barátságának köszönhette, hogy sikerült megőriznie az ép eszét. Halálakor pedig megnyugvással tölthette el a tudat, hogy öröksége tovább él a fiában, Drizztben.

Csakhogy… valaki nem akarta, hogy Zaknafein halott maradjon. Így tehát visszatért az életbe, több száz évvel később, egy olyan világba, ami idegen számára. Fiának bajtársai a legkevésbé sem hasonlítanak azokra a gőgös és elvakult férfiakra, akikhez előző életében szokott. Drizzt társaságába elfek és törpék mellett mind közül a legrosszabb: egy emberi feleség tartozik.

Zaknafein küszködve igyekszik boldogulni a megváltozott új világban, de rá kell jönnie, hogy egy dolog ugyanolyan maradt: a démonok és egy drow nagyasszonyanya mesterkedései, aki elégedetlen családjának a Házak rangsorában betöltött pozíciójával.

Bár az idő folyása elsodorta, Zaknafein harcos maradt. Nem számít, milyen előítéleteket kell leküzdenie, egy dologban biztos: hogy teljesíti a kötelességét, és Drizzt oldalán fog küzdeni, hogy megfékezhessék a világot elborító, sötét áradatot.