Elizabeth Bowes-Lyon (1900-2002), az anyakirálynő szemtanúja volt az egész 20. századnak.
Különleges helyet foglalt el az angol királyi családban is, és nagy-nagy tiszteletnek örvendett Nagy-Britannia-szerte, amit emberi kvalitásainak, helytállásainak, belevalóságának köszönhetett.
A skót nemesi családból származó vidám és szép fiatal lánynak 1923-ban Albert yorki herceg megkérte a kezét. A hercegi pár Írországban és Afrikában tett körútja során, ahol az uralkodócsaládot képviselték, már kiderült, hogy a hercegnőt nemcsak az emberek, hanem a média is imádja közvetlensége és empátiája miatt.
Albert herceg 1937-ben VI. György néven Nagy-Britannia királya lett. Erzsébet nagyban segítette férjét az uralkodói teendőkben, s a háttérben biztos támaszt nyújtott a gátlásokkal küzdő uralkodónak.
Az igazi elismerést és megbecsülést a királyi pár a második világháborúban tanúsított bátor helytállásával vívta ki. London bombázása idején rádióban mondott beszédekkel és személyes látogatásokkal tartották a lelket az emberekben, és elszántságukkal, lelki erejükkel példát mutattak mindenki számára.
A férje mellett egyenrangú szerepet betöltő Erzsébet számára nagy csapás volt, amikor VI. György 1952-ben meghalt. Az özvegy királyné sokáig nem találta a helyét, feladatát. Miután legidősebb lánya II. Erzsébet néven trónra került, Elizabeth Bowes-Lyon felvette az anyakirálynő hivatalos címet. Ez azt jelentette, hogy a királynő külföldi tartózkodásának idején ő képviselte az uralkodócsaládot, intézkedett, reprezentált helyettük.
