Szokatlanul kemény tél járja Angliában. A tenyérnyi falucska, Sittaford egyetlen tekintélyes, előkelő házát, Sittaford House-t is elvágta a hóesés a külvilágtól. Mrs. Willett és vendégei a tea után elhatározzák, hogy asztaltáncoltatással ütik agyon az időt ezen a nyomasztó téli estén. Előkerül a kis, kerek asztal, és hamarosan a villanyt is eloltják. A kandalló hunyorgó fényénél hat árnyalak üli körül az asztalt. A várakozás feszültsége szinte tapintható. És kezdetét veszi a szeánsz… Az asztal megmozdul, majd vadul táncolni kezd. A kopogás csak fokozatosan válik érthetővé a botcsinálta szellemidézőknek. A betűről betűre formázódó üzenet megdöbbentő: TREVELYAN KAPITÁNY…. HALOTT! Senki sem tudja, mit mondjon, mit kérdezzen. A dermedt csendben csak az égő fahasábok pattogása hallatszik. És a szellem – mintha csak számított volna erre a csendre – folytatja az üzenetet. Az asztalláb – ezúttal kínos lassúsággal – csak egyetlen szót kopog: GYILKOSSÁG!…. Néhány mérföldnyire innen Trevelyan kapitánynak a legcsekélyebb fogalma sincs arról, hogy Sittaford House-ban milyen baljós összejövetel zajlik…
