"Örömmel nyújtjuk át az olvasónak az 56-os forradalom egyik kapitális, de mindeddig bujkáló dokumentumát: Nagy Imre snagovi jegyzeteit, amelyekből pontos, sokszor meglepő, s majd mindig fájdalmas betekintést nyerhetünk a forradalom kivégzett miniszterelnökének 1956 őszén-telén és a rákövetkező év első hónapjaiban papírra vetett gondolataiba. (...) Az 1956. november végén Romániába hurcolt magyar kormányfő a számára kijelölt kényszer-lakhelyen mind nagyobb elszigeteltségben és egyre mostohább körülmények között élt 1957. áprilisi őrizetbe vételéig és Magyarországra hurcoltatásáig. A snagovi házi őrizet annyiban azonban jobb volt az ezt követő fogság viszonyainál, hogy gondolatait Nagy Imre szabadon papírra vethette, sőt folyamodásait is megírhatta (ámbár azokat úgyszólván soha nem továbbították a címzetteknek). Ebből a sajátos helyzetből született a Gondolatok, emlékezések címet viselő, műfajilag teljesen egyedülálló dokumentum. Az emlékirat és a hozzá csatlakozó szövegek közvetlen betekintést nyújtanak a politikus Nagy Imre gondolkodásába. Nagy tudta, hogy az őrizetét ellátó román titkosrendőrség rendszeresen betekint papírjaiba, valószínűleg sejtette, hogy azoknak egy részét vagy mindegyikét le is másolják, ennélfogva óvatosabban írt, mint tette volna, ha szabad emberként formálhatja gondolatait. Másodszor: Nagy többé-kevésbé tisztában volt vele, hogy lényegében már a vádlottak padján ül, s az ellene szóló vádakat azok fogalmazzák meg, akik őt e kényszerlakhelyre hurcolták. Ezért aztán tollát nemcsak az önvizsgálat és a történeti megértés szándéka vezette, hanem az a hallgatólagos tudat, hogy mindaz, amit papírra vet, akarva-akaratlanul egy védőirat része is. (...) Ne csak olvassuk ezt a védőbeszédet, hanem igyekezzünk mélyebb, első olvasásra még rejtőzködő, aztán egyre plasztikusabban megjelenő igazságát megérteni!" (Kende Péter előszavából)
