Gitta Sereny mára klasszikusnak számító művében a treblinkai haláltábor parancsnokának, Franz Stanglnak a Harmadik Birodalomban befutott pályáját vázolja fel, és vizsgálja a jellemét formáló hatásokat. A haláltáborok parancsnokai közül Stangl volt az egyetlen, akit felelősségre vontak: a düsseldorfi bíróság 1970-ben bűnrészesnek találta legalább 900 000 ember halálában, és életfogytiglani börtönre ítélte. Sereny heteken át beszélgetett vele a börtönben, az összesen több mint 70 órás interjúból született ez a könyv.
A szerző elsődleges célja nem az elborzasztás. Azt kutatja, hogy milyen módon alakítja az egyén személyisége a politikát, illetve torzíthatja a politika a személyiséget. Kíméletlenül rámutat: az egyén erkölcsi erejének vagy bátorságának hiánya, illetve elfojtása tragikus következményekkel jár a nemzetek jövőjére és az emberi sorsra nézve.
Gitta Sereny (1921–2012) magyar-osztrák származású újságíró, író. Érdeklődése középpontjában a Harmadik Birodalom és a traumás gyermeksorsok állnak. Fő művei: a kiskorú gyermekgyilkosokról szóló The Case of Mary Bell (Mary Bell esete, 1972), a Hitler főépítészéről írott Albert Speer küzdelme az igazsággal (1995) és az önéletrajzi jellegű The German Trauma, 1938–2001 (A német trauma, 1938–2001).
„Lebilincselő és gondolatébresztő mű a náci népirtásról. Megvilágít és új dimenzióba helyez reakciókat, eddig meg nem értett viselkedésmódokat.” – Sunday Telegraph
„Gitta Sereny fáradhatatlanul kutatta témáit: a tényeket mindig fontosnak tartotta, de célja a motiváció feltárása volt.” – The Guardian
