Doromby Endre: Spanyolország (Panoráma útikönyvek)

Spanyolország ​más… – hirdetik a prospektusok. Más mint „odaát Európában”. Mintha nem is Pireneusok, hanem a végtelen óceán választaná el Európától. Európa a Pireneusoknál végződik – csipkelődnek a franciák. De Gibraltárnál kezdődik – tartják büszkén a spanyolok. S ami ebből igaz: Afrika közelsége éppúgy meghatározó, mint az elválasztó Pireneusok. De e hegység nemcsak elválaszt, össze is köt.

A vitát nem tudjuk eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy a hazánk területénél több mint ötször nagyobb Spanyolország kontinensünkön belül külön, sajátos világ; szinte bejárhatatlan, s az ország egyes részei között a távolságok szokatlanul nagyok. Tájai változatosak és a komor kantábriai vagy pireneusi hegyvidékek és a derűs Andalúzia, a napfényben csillogó földközi-tengeri part és a kopár-zord Meseta között számtalan, gyakran meghökkentő átmenet, változat tárul elénk. Mindez nemcsak tájaira, városaira, de egyes tájainak lakosaira is vonatkozik.

Legalább ilyen változatosak, színesek az ország művészeti látnivalói. Föníciaiak, ibérek, görögök, punok és a rómaiak keze nyomával éppúgy találkozunk itt, mint a nyugati gótok vagy az arabok csodálatos alkotásaival. Az általunk ismert európai stílusirányzatok: a román stílus, a gótika a reneszánsz Hispánia földjén sajátos spanyol vonásokat vesznek fel, s még az Európaszerte szinte egységes megjelenésű barokk is – a churriguerizmus által – másutt nem észlelhetően jelentkezik Spanyolországban.

Ezerarcú tájak, nagyszerű műemlékek, műalkotások, pezsgő életű nagyvárosok, forgalmas kikötők és múltjukba merült fehér falvak, felhőkarcolók és barlanglakások – ez mind Spanyolország. A látnivalók olyan gazdagsága fogadja az utast, amely eleve kizárttá teszi, hogy már első alkalommal – akárcsak hozzávetőlegesen – megismerhesse az országot.

Ne hajszoljuk ezért az elérhetetlent! A földön járó átlag utasnak, és sokan vagyunk ilyenek, legfeljebb a legkiemelkedőbb látnivalók futólagos megtekintésére van ideje, lehetősége. Ily kompromisszum tudatában alakult ki a magyar utasok hagyományos útvonala: Barcelona a Costa Bravával, Madrid és Escoriállal és Toledóval (netán még Segovia és Ávila), az elhagyhatatlan három andalúziai város: Córdoba, Sevilla, Granada; a tengerparton talán még Málaga és Valencia.

Ez az oka annak, hogy terjedelemhez kötött könyvünk ezeket a helyeket tárgyalja behatóbban, a hagyományos útvonalon kívül esőket inkább csak leltárszerűen sorolja fel.

Arra törekedtünk, hogy könyvünket egyformán használhassák a vonattal és a gépkocsival utazók, ezért a jelentősebb helyeket összekötő útvonalakon adódó látnivalókat is felsoroljuk.

Könyvünk – a Spanyolországról teljes áttekintést adó általános rész után – történelmi országrészek szerint ismerteti az országot, s Barcelonából kiindulva Aragónián, Navarrán át a Baszkföldig kalauzolja el az utast. Madrid és tágabb környékének ismertetése után az északi, északnyugati részek (León, Asztúria és az atlanti-tengerparti Galícia) legfőbb nevezetességeire hívja fel a figyelmet. Ezt követően az átmeneti területeknek minősülő Extremadurán és Új-Kasztília déli részein át vezeti az utast a „mindenki úticélja” Andalúzia három városába: Córdobába, Sevillába és Granadába. A napfényes tengerpart és a szigetek ismertetésével fejeződik be a könyv utazási része.

A harmadik részbe – szokás szerint – a hasznos tudnivalókat foglaltuk össze, a körülményekhez mérten igyekezve, hogy ha mindenre vonatkozó konkrét útmutatást (szállás, étkezés, idegenforgalmi tájékoztatás) nem is tudunk adni, mindenkor feltüntessük azokat a szerveket, amelyektől az utasok a helyszínen megszerezhetik e fontos felvilágosításokat.

Az olvasó sokszor szívesen venné, ha a számára oly lényeges árakról is pontos információt kaphatna. A szinte folyamatos áremelkedések miatt erre nem vállalkozhattunk, viszont rövid összefoglalást adunk a szerkesztés lezárásakor fennálló árakról.

A szerző kérésének tesz eleget a Kiadó annak megemlítésével, hogy az útikönyv szemléletessé tételéhez a szerző néhai Megyer József hozzájárulásával felhasználta az elhunyt kilencéves ottléte alatt összeállított spanyolországi naplójának egyes részleteit. A földrajzi részben Hegedűs Ernő, a Kanári-szigetekről szóló fejezetben pedig László Ágota nyújtott neki segítséget.

Reméljük, hogy útikönyvünk jó tanácsadója, hasznos vezetője lesz az olvasónak a szép Spanyolország – ha nem is teljes de rendkívül sokoldalú – megismeréséhez.