„– Elég! – förmedt rá Helmuth. – Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre megint mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. – De hisz beszél – nyögte ki a nő. – Igen, de miket? – sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította. – Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni – folytatta Helmuth. Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette.”
