Bolgár István: Suttyó, a Császár

Részletek Bolgár István Turay Józsefről írt könyvéből.

Valóság és legenda — összekapcsolódik pályafutása során, rövid életén át a két jelenség.

Ez a 182 cm magas, karcsú fiatalember szerette az életet és mindazt, ami széppé teheti. Az egyszerű munkáscsalád gyermeke beutazta a fél világot. Közismert személyek, írók, újságírók, színészek lettek a barátai. Jó megjelenése, vonzó tekintete a nők érdeklődését is felkeltette. A pletykák azt mondották róla, hogy túlságosan szereti a gyengébb nemet. Végül is nem vehető zokon egy egészséges, életerős fiatalembertől, ha olykor-olykor észreveszi, hogy nők is élnek a földön …

Szeneslegényként emlegették, noha egy pékségben dolgozott. Még azt sem átallották ráfogni, hogy írni, olvasni sem tud, analfabéta. Ráfogták, hogy pénzéhes profi, aki akkor és ott játszik, ahol jobban kibélelik a pénztárcáját százasokkal. De a népszerűségét sose vesztette el, mert minden meccsen a kötelességérzet vezette: tudta, hogy a közönséget ki kell szolgálni a játéktudásával, odaadó küzdeniakarásával. Fény és árnyék — ez minden ember életének kísérő jelensége.

Kijutott ebből Turaynak is éppen elegendő. Olykor szemére hányták, hogy nem eléggé sportszerű az életmódja. Szó, ami szó, Turay megitta a maga két deci borát ebéd után és elég sokat cigarettázott is. Talán ennek tudható be, hogy oly sokat kínlódott egészsége megőrzésével. Talán ez okozta korai halálát is?

De így lett először Suttyó, majd oly sok kimagasló teljesítmény után Császár. Akik valaha is foglalkoztak a magyar labdarúgás történetével, alakulásával, azok úgy tartják számon Turay Józsefet, mint a magyar futball egyik legragyogóbb csillagát. És amíg játsszák hazánkban ezt az izgalmas, érdekes játékot, így őrzik meg Turay Józsefet az emlékezetükben.