Szabó Magda: Freskó / Mózes egy, huszonkettő

Az emberi sorsokat gúzsba kötő, szorongató múlttal szállnak szembe Szabó Magda regényeinek hősei.

A remekbe szabott Freskó Annuskája egy hazug, képmutató örömöt és szeretetet nélkülöző világból szökött meg, hogy megvalósíthassa élete nagy álmát: festő lehessen. Kilenc év múlva hazamegy anyja temetésére, s a regényben megelevenednek a cselédház falára festett freskó alakjai. Feltárul a négy generáció élete, a múlt hazugságait, görcseit feloldani nem tudó könyörtelen öregeké, a közönybe, tehetetlenségbe süppedő fiataloké. Megértjük, miért kellett Annuskának innen megszöknie, s miért kell a temetés után újra felszállnia a vonatra: most már végérvényesen és visszavonhatatlanul hátat fordítani Tarbának a múltnak.

A Mózes egy, huszonkettő fiatal hősei az idősebb nemzedékkel szállnak szembe. Megteszik azt, amit a bibliai Izsák nem tett meg Mózes első könyvének huszonkettedik részében: fellázadnak, nem óhjtanak áldozatok lenni szüleik elhibázott életének oltárán. Ezek a fiatalok nem tudják megadni szüleiknek azt , amivel azoknak az élet tartozik. És nem is akarják. Őket már nem nyomasztják a múlt emlkékei, ők már megalkuvás nélkül mernek és tudnak élni, vállalni önmagukat, alakítani sorsukat. És ehhez nincs szükségük az öregek tanácsaira, tapasztalataira, regulázó szigorára.

Szabó Magda fojtott atmoszférájú feszültségektől sistergő történetiben most is páratlan érzékkel megrajzolt figurákkal találkozhatunk. A Freskó Annuskája pedig mai irodamunk egyik legszebb, legemlékezetesebb nőalakja.