Ezt a könyvet az esendő, erőfeszítéseikért viszont nagyon is becsülnivaló kétbalkezeseknek írtam. Ők azok, akiket a legnagyobb igyekezettel létrehozott alkotás után is csak így dicsérnek: ki gondolta volna…?! Jó, ha nem teszik hozzá: Tényleg te csináltad? Bezzeg az ezermesternek, aranykezűnek elkönyvelt embertársaik sikertelensége azt juttatja a többiek eszébe: mindenkinek lehet rossz napja. Ezt a könyvet bátran forgathatják a fiatalok, akik most látják elérkezettnek az időt, hogy önmagukról gondoskodjanak, vagy éppen nem látják úgy, de kénytelenek rá. Azoknak is szeretettel ajánlom a könyvet, akiknek az ebédelést az étkezőajtóra kilógatott munkahelyi menülista böngészése, a vacsorát pedig a pizzaétlap végiggusztálása előzte meg. Most viszont úgy gondolják: nem is baj, hogy megszűnt a vállalat, vagy éppen az sem tragédia, hogy mától a postás hozza az elköltendőt, úgyis unta már a tarhonyás mócsingot. Holnaptól új életet kezdünk, felfedezzük a konyhát! Nem a saját kárunkon tanulunk meg balesetmentesen közlekedni a bevásárlókosár és a tűzhely között, hanem ezzel a könyvvel. Játszva tanulunk, eddig ez a módszer találtatott a legeredményesebbnek. (A szerző)
