Széchenyi Istvánról sokat tudunk: egyévi jövedelmét ajánlotta föl a Magyar Tudományos Akadémia felállítására, ő álmodta meg a Lánchidat, és megírta a reformkor alapművét, a Hitelt. Kossuth Lajos szavaival ő a „Legnagyobb magyar”. Vajon tudjuk-e, hogy az 1825–1827. évi országgyűlés idején lóversenyt és kaszinót szervezett, s hogy angol barátaival – az úri társaság csodálkozására – Bécsből Pozsonyig evezett? Hogy romantikus rajongással szeretett egy férjes asszonyt? Valóban ismerjük őt? Estók János könyve tényekre alapozva, Széchenyi leveleit, naplóját is felhasználva mutatja be az író-politikus mellett az embert. Széchenyi hitte és gyakorolta, hogy az egyén boldogulása a közjavát is szolgálja. A csaknem 200 képet tartalmazó könyvből megismerkedhetünk a reformkor legmozgékonyabb személyiségével, aki fölkarolta a dunai és balatoni gőzhajózást, a gőzmalom- és hajógyár-alapítást. Sikeres vállalkozó volt. Korszerűsítette és jövedelmezővé varázsolta birtokát, és gyümölcsöző befektetéseket tett. Mindeközben a gróf igazi sportemberként ötvenhat évesen uszályokat kerülgetve úszott a Dunában, rendszeresen lovagolt, és szívesen sétált a Gellérthegyen. A könyvet olvasva szinte látjuk, amint jellegzetes alakja feltűnik a budapesti utcán. Lehet, hogy a Gyáralapító Társaság vagy a Magyar Mezőgazdasági Egyesület ülésére igyekszik, esetleg a Csónakdába vagy a Pesti Gyepre siet. A kötet, amelyet a Tisztelt Olvasó most a kezébe vehet, a történelmi hűséget szem előtt tartva, színesen mutatja be Széchenyi életét és alkotásait. Nyomon követi álmainak megvalósulását, mindazt, ami a következő nemzedékek számára a mába érően kijelölte a polgárosodás útját Magyarországon.
