Székely Bertalan a 19. század egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – magyar mestere, mégis egy-két főművétől eltekintve életműve alig ismeretes. Hosszú évek óta nem jelent meg vele foglalkozó mű, legutóbbi nagyszabású kiállítása óta is évtizedek múltak el. Pedig Székely Bertalan jelenléte a művészi köztudatban igen fontos volna, úgy is mint a magyar festészet klasszikusának, vagy mint olyan mesternek, akinek pályája a 19. századból a 20. századi modern törekvések felé vezetett.
A mai néző viszonya Székely Bertalanhoz igen ellentmondásos. Műveinek befogadása látszólag egyszerű, hiszen a jól felépített kompozíciók, az ismert helyzetek önmagukért beszélnek. De az alkotások mélyebb régióiban rejlő érték csak az alapos vizsgálódó előtt tárul fel. Székely festményeinek fontos összetevője a mély gondolati tartalom, ez hatásuk döntő eleme. A mai közönség, főleg a fiatalok ettől már elszoktak, vagy meg sem tanították őket erre figyelni. Ráadásul Székelyt is utolérte a nagy klasszikusok sorsa: a közönség afféle „kötelező olvasmánynak” tekinti festményeit.
Reméljük Bakó Zsuzsanna írása hozzásegíti az olvasókat a mester igazi jelentőségének megértéséhez és képeinek megkedveléséhez.
A kötet képanyaga kiemelkedően szép, igazi gyönyörűséget szerez minden szemlélőjének.
