Két ország ölelkezése című versében ezt írta Petőfi: „Légy üdvözölve kebelünkön, Erdély! Oh nemzetemnek drága szép testvére…". Azóta nagyon sok idő telt el, s különösen a XX. század második felében két generáció úgy nőtt föl, hogy számára mesterségesen elfelejtődött Erdély történelme, földrajza, irodalma. Az erdélyi származású Áprily Lajos költő Az irisórai szarvas című versében egy kis korától háziállatok közt borjúként nevelt szarvas történetében a vadont, származását elfelejtő nemes vadról ír, amely egy napon meghallja a szarvasbőgést. A régi hang visszahozta az elfelejtett emlékeket és a szarvas önmagára talált. Ilyen emlékeztető szeretne lenni a Székely Breviárium, hiszen mi a székely néppel egy országban egy nemzetet alkottunk. Nemzetünk nagyjai abból a közös hitből és hazaszeretetből merítettek ihletet és erőt, amely nemcsak a múltnak, de a jelennek és a jövőnek is inspirálója lehet.
