Kriza János /1811-1875/ költő, unitárius püspök, a magyar népköltészet egyik kiemelkedő gyűjtője volt. Maga is székely s költő lévén népe meséit, dalait, balladáit, szólásait ifjúkorában kezdte feljegyezni. Gróf Mikó Imre műpártoló erdélyi mágnás támogatása tette lehetővé, hogy az egyre gazdagodó gyűjtés egy része Vadrózsák cím alatt 1863-ban megjelenhetett. A kortársak különösen a balladákat ünnepelték, akkor a mesékre kevés figyelem jutott. Kriza halála utána hagyatékból Arany László és Gyulai Pál még további balladákat, népdalokat közölt, a mesékre azonban ők sem fordítottak igazán figyelmet. Ma már tudjuk, hogy Kriza tevékenysége e téren is felbecsülhetetlen. Különös érdeme, hogy – sok kortársától eltérően – nagy hangsúlyt fektetett a szöveg hiteles közlésére, nem stilizált, nem „irodalmasított”, megőrizte és átmentette a korabeli székely nyelv utánozhatatlan zamatát. Úgy gondoljuk, hogy ezt a nemes hagyományt másfél száz év után is követni kell, ezért a szöveget minimális változtatásokkal közöljük, hitünk szerint ma olvasóinak is örömére. A legkevésbé ismert szavak magyarázat a füzet végén megtalálható.
