A mai magyar irodalomban egyedülálló, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter szociográfiai munkáihoz mérhető vállalkozás Beke György nyolckötetes sorozata. Évtizedekkel ezelőtt nem kisebb célt tűzött maga elé a szerző, mint monografikus alapossággal tárni föl Erdély magyarlakta vidékeinek életét, úgy, hogy közben a régmúlt eseményei is élővé váljanak. A vitákat kiváltó munka a két világháború közötti magyar szociográfia és a kortárs tényirodalom hagyományait követve arra az alapgondolatra épül, hogy a magyar történelem szinte megszakítatlan harc a fennmaradásért a hódítókkal szemben. Ennek a folyamatnak szerves része az erdélyi magyarság küzdelme nemzeti identitásának, kultúrájának megőrzéséért és továbbfejlesztéséért. Az első, majd a második világháborút, illetve a posztkommunista rendszerváltozást követő években is annak lehetünk tanúi, hogy az erdélyi magyarság nagyjai a mindennapos küzdelem mellett a magyar nyelvterületen túlható kultúrát is teremtenek. A hatodik kötet egyik központi témája a 'székely fővárosként' is számon tartott Marosvásárhely. Képet kapunk a város múltjáról, tudományos, művelődési életéről, a ’48-as forradalomban betöltött történelmi szerepéről, az 1950-es években alakult 'Maros Magyar Autonóm Tartomány' körüli politikai vitákról, a hetvenes években titkosan kezdeményezett 'Tiszta Románia' fedőnevet viselő etnikai tisztogatási tervről, illetve az 1990. márciusi vásárhelyi pogrom-kísérletről. A magyar művelődéstörténet, irodalomtörténet olyan nevei tűnnek fel, mint Bolyai János és Bolyai Farkas, a székelység legnagyobb krónikása, Orbán Balázs, a helikoni írótalálkozók mecénása, Kemény János, vagy az utóbbi évtizedekből Antal Árpád, Berde Mária, Sütő András, Szabó T. Attila. A kötetet dokumentum-értékű fényképek egészítik ki.
