„Anya vagyok. A szó klasszikus értelmében. Úgy is fogalmazhatnék, hogy csak egy anya. Ezért bizonyára elfogult is vagyok a kisfiammal történt események kapcsán. Talán – megkockáztatom – egy kicsit bele is őrültem ebbe az egészbe. Nagyon nehéz ép ésszel megúszni egy ilyen veszteséget. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Ennek ellenére igyekeztem a lehető leghűségesebb maradni a valós történethez. Műveltségem átlagos, semmiféle orvosi képzettségem nincs. Ilyen jellegű utalásaim abszolút laikusak és a saját élményeimen, kutatásaimon alapulnak. Mivel senkit sem szeretnék megrágalmazni, teljesen névtelenné tettem a történetünket. Meggyőződésem – sajnos –, hogy szinte bármelyik hazai egészségügyi intézményben megeshetett volna.”
