Mikor készült a Szent Korona pánt része, s lehetséges-e, hogy két részének egybeszerkesztése a XI. század folyamán történt, István király szentté avatása kapcsán? Alapvetően e kérdésekre keresi a választ a muzeológus-művészettörténész szerző.
A kettős szerkezetű Szent Korona egykori összeállításának időpontmeghatározásában a kutató azt az utat választja, amely a kettős korona teológiai tartalmából következhet. Hogy Krisztust kétszer jelenítik meg az egyesített koronán, és a szokásos tizenkét apostol helyett csak nyolcat ábrázolnak a pánton, kulcsfontosságú rész a teljes program és a keltezés datálásához. A koronának valamiképp köze van a felkenéskor elimádkozott Credóhoz, amelyben az 1054-es egyházszakadás után a filioque formula volt a Romai Egyházban érvényes. Az egybeszerkesztett korona típusában nem idegen a XI. században ismert, mind a nyugati, az ún. Bügelkrone és a keleti, az ún. Kalemaukion koronatípustól. Ennek igazolására bőséges, illusztrációkkal dokumentált analógiákkal szolgál a szerző. A Szent Korona egybeszerkesztésére vonatkozóan felteszi, hogy a Bizáncból érkezett abroncsot es a XI. század folyamán készített pántot akkor szerkesztik egybe, amikor 1083-ban István királyt szentté avatják, és István felemelésekor – az egyházi szentté avatás szertartásakor – ezzel a jelvénnyel érintik a sírból kiemelt koponyáját.
A tanulmányt a Szent Koronáról készült 15, s az egykorú analógiákat bemutató 10 színes kép és 50 fekete-fehér illusztráció kíséri.
