Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Egy ​nap a rendőrök egy brutális bántalmazások nyomait magán viselő kisfiút találnak az út mentén. A gyermek nem beszél, így szomorú élettörténetét sem tudja szavakba önteni. Viszont rajzol, olyan kifinomultan és olyan precizitással, hogy a képei mindent elmondanak helyette. Ügyét a helyi lapnál dolgozó újságíró kapja meg, aki szívén viseli a kisfiú sorsát, hiszen saját fiatal önmagát látja meg a visszahúzódó, sokat szenvedett gyermekben. Miközben lassan fény derül a kisfiú hányattatott múltjára, egy másik család rögös életútja is kibontakozik. A fiatal, árván felnőtt újságíró saját története annyi felfedetlen rejtélyt, bűntényt és titkot őriz, amely nem hagyja nyugodni.

Bármennyire sokszálú is ez a történet, középpontjában mégis az apai szeretet mindent elsöprő élménye áll, a gondoskodás erejéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy legyen bár vérszerinti, vagy csupán annak tekintett a legfontosabb férfiminta előttünk, egy meggyötört szív igenis találhat kiutat a reménytelenségből, ha tudja, hogy szeretik. Bár a két árva fiú lelke mindig sebzett marad, egy ember, akit apaként tisztelhetnek, aki mintául szolgál a számukra, mégis vigaszt nyújthat egész hátralevő életükben.

Charles Martin (Ahol a folyó véget ér, Hegyek között, Végül a szeretet győz) legújabb regényében két sebzett lélek, két megtört sors fonódik egymásba váratlan módon, egy kisfiú gyötrelmekkel teli múltjának és több reményt ígérő jövőjének szívszorító történetében.