Méhes György: Szép szerelmek krónikája

Egy szépreményű ügyvédbojtár, aki a szóbeszéd szerint esténként ifjú hölgyek ablaka alatt ad szerenádot és egy professzor legszebb lánya egymásba szeretnek. A szenvedélyes szerelem egy életre szól, ámde évtizedeken keresztül egy fölöttébb viharos színpadon zajlik, melyen rokonok és vetélytársak ármánykodnak, hol ellenük, hol egymás ellen, hadseregek masíroznak föl s alá, tarol a spanyolnátha, és a legügyesebbeket is beszippantják a gazdasági válságok örvényei. A színpad a század első évtizedeinek Erdélye, a szerelmesek pedig nem mások, mint az író szülei, Elek és Ilon. A történeteket elmesélő családtagok egymás szájába adják a szót, így kettejük krónikájába beleszövődnek a család és a rokonság különleges románcai is, hogy aztán a regény egy olyan szerelem kibontakozásával érjen véget, melynek immár maga a szerző a hőse. Az első, emblematikus mondat foglalja össze a legszebben a regény lényegét:

„Szüleim nagyon szerették egymást, és ez a legnehezebb napjaikban is megvédte őket.”