Leonard Cohen: Szépséges lúzerek

A ​kanadai író-költő-énekes Leonard Cohen a beatkorszak emblematikus alakja, ezt a számos nyelvre lefordított alkotását Kerouac Úton-jával és más alapművekkel emlegetik egy sorban. A lázas, sodró lendületű, eksztatikus történet kísérleti regény, szépirodalmi leképezése az időszaknak, amelyben különböző műfajok alkotói – akkoriban maguk is fiatalok – ifjonti hévvel, száguldó, néha öngyilkos tempóban élték újra az emberiség ifjúkorát.

A beat-kultúra művészei „ismét felfedezték” a szeretetet, a szerelmet, a szabadságot, a rajongást, a lázadást, felderítőutakat tettek az emberi tudat határai felé.

Az Olvasó szertelenül áradó, szenvedélyes történetet vesz kezébe, amelynek középpontjában egy furcsa, hihetetlenül sokrétű szerelmi háromszög áll, Vagy, ha úgy vesszük, „négyszög”, mert az elbeszélő hangját egy kanadai indián szent, Catherine (Kateri) Tekakwitha iránti vallásos-erotikus elragadtatás is átfűti… Beszélhetünk azonban akár szerelmi sokszögről is, amelynek csúcsain az emberi létezés csaknem valamennyi tiszta és tisztátalan eleme megtalálható, mert Cohen az egész valóságba szerelmes.

Az író e túlfűtött és magával ragadó alkotása egy görög szigeten, a nyugati kultúra egyik mediterrán forrásvidékén született, de nem hiányoznak belőle az antik életérzés dionűszoszi (sic!) elemei, a mámor, az őrület, a halál és a bűn sem. A történetben kozmikus energiák feszülnek, csapnak össze egymással.

Leonard Cohen a nagy korszak melankolikus prófétái közé tartozik, és bár hősei vesztesek, művével az élet szépségét és nagyszerűségét is dokumentálja.