Mi az, amiért beleszeretünk egy emberbe, egy városba, egy dallamba, egy illatba? Ki tudná megmondani. Csak azt érezzük, hogy mint egy örvény, egyszer csak magával ragad valami, és nem ereszt többé. Valahogy így ragad magával a mű is: tudjuk, érezzük, hogy ha csak néhány másodpercre mi is beleszagolhatnánk Hongkong illatos kikötőjébe, bennünket is örökre magához láncolna ez az izgalmas, lüktető, varázslatos város.
Ahogy a könyv lapjain megelevenedik egy csodálatos szerelem története, ahogy lepereg előttünk az elmúlt hetven esztendő Kelet és Nyugat találkozásának ezen a különleges pontján, ahogy „bennszülött” hongkongiakat és európai bevándorlókat, apácákat és üzletembereket követve utazunk időben és térben, John Lanchester, a kortárs angol irodalom egyik legjelentősebb alakja nem csak arra tanít meg bennünket, hogyan lett Kantonból Guangzhou, Pekingből Beijing, a hazugságból igazság, a nagyapák „piszkos” pénzéből legitim vagyon, hanem arra is: „A jövő fontosabb, mint a múlt.”
