Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje. És rendszeresen szeretkezik – nos, többé-kevésbé. Megvan a férj, a ház, a gyerekek, szóval minden rendben is volna, ám Clara mégis úgy érzi, valami nem stimmel az életében. Talán épp azért, mert mindene megvan, kissé unatkozik, és elég bizarr módon szórakoztatja magát: folyamatosan nassol, jóllehet némi súlyfelesleggel küszködik; zavarba ejtő témákkal szekírozza a barátnőit és a férjét; ráadásul mindenféle eszement helyzetbe keveri magát. Férje egyáltalán nem „veszi” Clara kétségbeesett vészjelzéseit. A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.
