Szilvási Lajos: Kinek a sorsa?

„Itt az ideje, hogy komolyan felfigyeljünk Szilvási Lajosra. Olyan íróról van szó, aki minden idegszálával napjaink problémaköréhez kötődik. S talán éppen ezért olyan népszerűek művei, főleg a fiatal olvasók körében...” Így kezdte ismertetését egyik legnagyobb napilapunk kritikusa Szilvási Lajosnak erről a könyvéről, melyet rövid időn belül a második kiadásban bocsátunk az olvasó elé. Kinek a sorsa? - kérdezi a regény már a címében is, és az olvasó, miután elolvasta, meggyőződéssel mondhatja: rólam, terólad és még oly sok mai harminc-negyvenévesről, aki előtt a felszabadulás nyitotta meg a tanulása, a tehetségének megfelelő emberi fejlődés útját. Egy fiatal mérnök életútját ábrázolja a szerző egy kis dunántúli falutól a kisvárosi papi gimnáziumon, majd a maguk teremtette népi kollégiumon át a szovjet egyetemig s onnan haza, épp 1956 viharos októberében. A hazatérés időpontja sejteti, a diploma megszerzése nem elég ahhoz, hogy ezentúl simán hajózhasson az érvényesülés és az egyéni boldogság révébe; most következik az igazi küzdelem tudása elismertetéséért is, de legfőképpen saját, kétségek közt őrlődő gondolkozásának megtisztításáért. Szilvási kezdettől fogva jól érzékelteti hőse sorsában a napi politika áramlását, a társadalmi változásokat, az eredményeket és buktatókat. A fiatal mérnök kommunista, és kommunista meggyőződését oly sok tévelygés, kétkedés és gyötrődés után is szilárdan vallja. Ezért találhatja meg végül a lelki békét is magával hozó, igazán alkotó munkaterületet, s lesz ereje ahhoz is, hogy - saját hibáját belátva - másodszor is megküzdjön a hozzá méltó lány szerelméért.