A színház csak ürügy - Keleti István utolsó ajándéka

Ebben a könyvben harmincnyolc ember beszél egy harminckilencedikről. Akik beszélnek, valamennyien felnőtt emberek, ma már többnyire negyven-ötvenesek. Az élet különböző területein teszik dolgukat: van köztük színész – ismertek vagy kevésbé azok –, egyetemi tanár, rendező, bemondó, újságíró, népművelő. Legtöbbjük Budapesten él, de van, aki Klagenfurtban, van, aki Ausztráliában. Nagyon különböző emberek, akiknek azonban életük korábbi szakaszában akadt egy közös élményük: találkoztak és együtt dolgoztak Keleti Istvánnal. Ez a találkozás és az együtt töltött idő mindegyikük számára valamiképpen meghatározó lett, hiszen egy nagyon is fogékony életkorban formálta legtöbbjüket. A ma már legendaszámba menő szkénés és pincés próbák és előadások alatt Keleti tanítványai nem egyszerűen verset vagy szerepet tanultak és adtak elő, hanem mindeközben kialakult egy közös szemlélet, a valóság értelmezésének egy lehetséges változata, egy használható értékrend, amire Keleti István tudatosan törekedett is. Akik ebben a könyvben megszólalnak, valamennyien ennek a közös élménynek – mondhatni talán, közös ajándéknak – a részesei, s ez az ajándék évtizedek múltán is napról-napra újra megélt élmény.

Erről szól ez a könyv.