Newton és Goethe nyomán a színek apropóján indulhat igazi szellemi kalandra az olvasó Orosz László Wladimir útitársaként. Azonban, míg a nagy elődök megelégedtek a tudományos tényszerűségek magyarázatával, szerzőnk kizárólag szellemi irányt szabott tanulmányának. A színek elvont jelentéstartalmai a filozófus-író széles skálán mozgó gondolkodásának remek terepet kínálnak, hogy kibonthassa az emberi lélek, az emberi kultúra gyökereit, azokat a kapcsolatokat, amelyek visszaigazolását a nagy világvallások, az antik bölcselők, a modern kor filozófusai, írói eredményeinek érintésével kívánja megragadni. Ez a szellemi igényű megközelítés a vezérfonala a könyv két fő részének, A színek eredetéről és jelentéséről, valamint A színek erejéről írott metafizikai érzékenységgel átitatott gondolatoknak. Például a komplementaritás elvének kibontásánál a színek oppozíciója alkalmat ad a szerzőnek transzcendens minőségek láttatására többek között filológiai meglátásai felhasználásával. Ilyeténképpen a klondike-i aranyláz vagy a kelta zöld is más megvilágítást kap, mint a röghöz kötött következtetések engednék. Ez az intuitív látásmód érvényesül az utolsó fejezetben is, ahol Hamvas Béla spirituális iránymutatásait követve Weöres Sándor Háromrészes ének című verse mélyrétegeinek feltárására vállalkozik Orosz László Wladimir.
