Kakuk Mátyás könyve a magyar és a (magukat szkíta eredetűnek tartó) oszét nyelv összehasonlítására tesz kísérletet. Nem etimológiai szótár, csak a két nyelv nyelvtani, hangtani és jelentéstani párhuzamaira igyekszik felhívni a figyelmet. A kötet célja az ilyen irányú kutatások elősegítése és ösztönzése.
"Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon."
(Arany János: Rege a csoda-szarvasról)
„Létezett tehát külön jász nemzet, … eredetére nézve scyta.”
(Gyárfás István)
„Az oszét digorok és a magyarok közeli rokonok.”
(K. F. Gan)
„… a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé.”
(Anonymus)
„… a kaukázusi oszéteken kívül az alán nyelvű népcsoportok a népvándorlás egymást követő hullámaiban … fokozatosan eltörökösödtek.”
(Selmeczi László)
„Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak.”
(Kiszely István)
„A magyar nyelv újabb etimológiai szótáraiban (TESz. és EWUng.) az ide vonatkozó anyag feldolgozása és bemutatása aligha nevezhető kielégítőnek.”
(Eugen Helimski)
