„Regényem egy esztendő óta él és forr bennem, csak nyugalomba kéne menekülnöm ismét, hogy megírhassam. Úgy megyek haza, mint a szántóvető a földre egy sereg búzával” – írta Tamási Áron még Amerikából. A Szűzmáriás királyfi-val született meg 1928-ban a székely „eposzregény”, mellyel az író – már az Ábel megírása előtt – bizonyította, hogy Bartók és Kodály „lélektestvére”. A Szűzmáriás királyfi, melynek új kiadása híven követi az író igazításait, az életmű meghatározó alkotása.
„A székely sorsot olyan sötét jajgatással írtam meg, hogy arra a sötét jajgató forrásra a későbbi időkben is, mint szomorú szarvas, rájárt a székely lélek” – vallotta Tamási Áron élete végén.
