A tao kifejezés - amely szó szerinti fordításban „ut”-at vagy „ösvény”-t jelent és daónak ejtendő –, a kínai kulturális, filozófiai és vallási hagyomány egyik legfontosabb gondolata. A tao egy elvont metafizikai fogalom, amely a természet egyetemes törvényét jelöli. Ebben az értelemben tehát kimondhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető és csak példák révén magyarázható.
A taoista filozófia szerint az embernek a veleszületett tulajdonságai kibontakoztatásához és a saját életküldetésének teljesítéséhez hagynia kell, hogy a tao által számára kijelölt áramlat magával sodorja. Ezért aztán magától értetődő, hogy a taoista vallás és filozófia különösen nagy értéket tulajdonít az individuális életnek. Az ember, miközben az útját járja, megpróbálja kiegyensúlyozni a tao két alapvető dinamikus princípiumát: a jint (a negatív pólust; mely a nőiességhez, passzivitáshoz, hideghez és a sötétséghez kapcsolódik) és a jangot (a pozitív pólust; amely a férfiassághoz, mozgáshoz, meleghez és a fényhez köthető).
