A dadaizmus nem kizárólag művészeti, irodalmi, zenei, politikai vagy filozófiai mozgalom volt. Épp ellenkezőleg, mindez együtt, miközben mindennek az ellenkezője: művészetellenes, provokatívan irodalmi, játékosan zenei, politikailag radikális, ugyanakkor parlamentellenes, és olykor egyszerűen csak gyerekes. A dadaisták többsége ennek szellemében ápolgatta több irányú tehetségét. Előadóművészként cseppet sem voltak kevésbé találékonyak, mint a vizuális technikák terén.
