„Miféle szerzet a kubista? Braque és Picasso iskolájába tartozó festő” – vélekedett egy műkritikus 1911-ben, röviddel azután, hogy megnyílt a Függetlenek Szalonjának botrányos tárlata, ahol a kubisták külön teremben szerepeltek. Georges Braque és Pablo Picasso olyan festészeti irány kezdeményezői voltak, amely a posztimpresszionista Paul Cézanne kijelentéséhez tartotta magát: „A természet valamennyi formáját a gömbre, a kúpra és a hengerre lehet visszavezetni.” A kubisták azonban nem egy adott szemszögből örökítették meg motívumaikat, úgy, ahogyan azokat az emberi szem látja, hanem az ábrázolás tárgyát a különböző nézőpontból megjelenő síkokra bontották fel, és a szubjektív látvánnyal ötvözték.
