"1960- ban, egy két esztendeig tartó éhinség kezdetén születtem. Egész kicsiny koromból csak anyám görbe hátára emlékszem, de szó sem volt arról, hogy púpos lett volna, éppen ellenkezőleg…
A kulturális forradalom öt éves koromban kezdődött. Mindenhol aggódó szemeket és síró gyermekeket láttam, akiket elszakítottak szüleiktől. Az egész világnak vérszaga volt. Kilenc éves koromtól apámat egy távoli vidékre helyezték. Egy évvel később anyám átnevelőtáborba került. Ami az ezután következő időkben történt, arról szól a könyvem. Ezt az időszakot serdülőként éltem meg és ez az egyetlen szempont amelyből e viharos időszakot szemlélni tudom. Olyan ember szemlélete ez, aki kegyetlen politikai tájfun közepette igyekszik biztonságosan megkapaszkodni, egy olyan leányé is, aki lassan felnőtté érik, ezzel azonban nem tud mit kezdeni."
Lián saját világa megteremtésével próbálja meg elviselni a nehézségeket. A közeli tavat elnevezi Tavirózsa Színháznak és az ottani „közönségnek” meséli el a mindennnap átélt eseményeket, melyen át fölsejlik a válságtól gyötört Kína, a kultúrforradalom erőszakossága, hazugsága, ami mögött azonban ott van az emberek egymás iránti szeretete és megbecsülése is.
1998-99-ben az év könyve, több millió eladott példány.
