1979 - Rajzolta: Gémes Péter
Földünk felületének több mint kétharmadát óceánok és tengerek borítják. És ez a nagy tömegű víz nemcsak az élet kialakulását tette annak idején lehetővé: ma is nagy kincse az emberiségnek.
A legtöbb tengervíz 2, 7-3, 3%-nyi mennyiségben sót, főleg konyhasót tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy 1-1 liter tengervízben átlagosan 3 dkg sókeverék található. Egyes, édesvízben szegény országokban, például Izraelben, Kuvaitban, Szaúd-Arábiában a tengervízből ivóvizet nyernek. Másutt a tengeri sóból konyhasót, gyógyszer-, műtrágya-, és mosószer-alapanyagot készítenek.
Az átlagosan 3800 m mélységű óceánok sokkal nagyobb területet nyújtanak az élővilágnak, mint a szárazulatok, a kontinensek – lényegesen több növény és állat található is bennük, mint valamennyi szárazföldön együttvéve. A Földünkön ma élő 25 000 féle halfajból például több mint 20 000 az óceánok és tengerek lakója. Nem közömbös az sem, hogy az óceánokban találjuk az állatvilág óriásait, a bálnákat is. Vajon miért? Azért, mert az 50-100 tonnányi test a vízben veszít a súlyából, így mozgatásához lényegesen kevesebb energiára van szükség, mint a szárazföldön, másrészt a táplálék is könnyebben beszerezhető.
A tudósok kiszámították, hogy évente hozzávetőlegesen 400 milliárd tonna tengeri növény és állat születik. Vajon ebből az óriási tömegből mi jut nekünk, embereknek? Egyelőre csak a morzsák. Vagy más szóval, amit az 5 millió halász hálóval, horoggal, szigonnyal, csapdával kifog. A legújabb kimutatások szerint ez a mennyiség évente 65-70 millió tonnára tehető.
Könyvünkben főleg azokat az állatokat ismertetjük, amelyek a leggyakrabban kerülnek „emberközelbe”, a tengeri halászok hálójába, illetve azokat, melyekről oly szívesen olvasunk kalandos útleírások lapjain.
