A „Tenzi naplója – Levél a másvilágra” című könyv a századforduló Erdélyébe repít vissza minket, abba a világba, amit könnyen magunkénak érezhetünk, és elvesztése azóta is betöltetlen űrt képez lelkünkben. Mindez ma már történelem, Tenzi viszont hús-vér nő, aki ebben a zavaros időszakban töltötte ifjúságát.
Tragédiája korai kényszerházassága, a tizenéves lányé, akinek többek közt a román történelem hőse, a repülés úttörője, Aurel Vlaicu, és a későbbi miniszterelnök, Petru Groza is udvarolt, de végül a shakespeare-i ármányok és szerelmi szálak kavalkádjában egy tanárhoz kellett feleségül mennie.
Tenzi vágyai azonban nem értek véget az oltár előtt 1907-ben, sem jóval Trianon után a kecskeméti házukban, ahol gyerekkori szerelme is feltűnik, katonai egyenruhában, zsebében élesre töltött lőfegyverrel…
Az olvasott és művelt feleséget, aki verseket, novellákat írt, Benedek Elekkel, Fekete Istvánnal levelezett, a második világháború már Pesten érte. Gyorsuló élettörténete nemcsak azért ragadja magával az olvasót, mert további ismert alakok bukkannak fel életében, nem véletlenül nevezte történetének egy csodálója a századelő Forrest Gumpjának, hanem mert az egész művét átjárja a halál szele, s a földi és másvilági élettel való különös kapcsolata.
Az idős asszony visszaemlékezése egyben önéletrajz, családregény, korrajz és romantikus történet is, egy szépirodalmi igénnyel megírt műalkotás, melynek színtere maga a XX. Század. Hírességektől függetlenül is Tenzi életrajza valódi kuriózum, izgalmas olvasmány.
