Bessenyei élete és működése tanulmányozásánál önkénytelenül is a magyar művelődés két előharczosára, Szenczi Molnárra és Apáczai Cserire gondolunk, kik hazájuktól távol a tudomány és költészet világában széttekintvén, összehasonlítást tettek hazájuk és a külföld között s fájdalommal tapasztalták az előbbinek az utóbbival szemben való roppant elmaradottságát. E két férfiú ezután egész életének óriási szorgalmát és önzetlenségét arra fordította, hogy hazáját a művelt nyugottal megismertesse és hozzá hasonlóvá tegye. Bessenyei is, midőn Abauj-vármegye által a Mária Theresia által alapított magyar nemesi gárdába felküldetett, hova szép termetén kivül egyéb ajánló-levéllel nem bírt, a nyugati műveltség egyik központjába kerülvén, tapasztalta első sorban a maga, azután pedig hazája elmaradottságát, hol honfitársainak óriási többsége műveltség tekintetében az övéhez hasonló színvonalon állott. De Bessenyeiben volt elég lelki erő és kitartás, hogy a múltnak mulasztásait pótolja s ölte magát egy huzamban 11 esztendeig.
