Az 1990-es évek óta a thai kortárs művészet rendszeresen felbukkan különböző nemzetközi biennálékon, múzeumokban, illetve galériákban, ezáltal széleskörű ismertségre és elismertségre tett szert globális szinten. Bár sok thai művész törekedett arra, hogy ne azonosítsák a thai nemzetiségével, a „thaiságuk” továbbra is a munkásságuk értelmezését szolgáló keret maradt. A jelen kötetben David Teh a National University of Singapore egyetemi adjunktusa, emellett kurátor és kritikus, a globális és lokális közötti feszültséget vizsgálja a thai kortárs művészetben.
A modern thai művészet és nemzeti öntudat hajnalától indulunk, a hidegháborún át, a gazdasági csoda korszaka utáni délkelet-ázsiai pénzügyi összeomlást követő újjáépítés és a reményteli 21. század bemutatásával David Teh pontos képet ad a thai művészet, politika és gazdaság viharos kapcsolatáról. Hogy mit jelent a thai embereknek a királyság, a vallás és a mosoly, kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy hogyan találta meg a thai kortárs azokat a lokális értékeket, amelyek túlmutatnak a nemzeti tematikán, mégsem veszítik el „thai” jellegüket. A szerző három tipikus thai művészettörténeti örökséget: a mezőgazdaságból nyert szimbolikát, a távolság és az utazás különleges sziámi költészetét és a hindu-buddhista karizmatikus erőt azonosítja a thai kortárs „nemzeti valutáiként”. A thai alkotók ezek mindegyikét a globális művészeti világban is „törvényes fizetőeszközre” (azaz fenntarthatóságra, utópiára, konceptuálisra és a relativizmusra) cserélik, de vajon ezen a tranzakción mi az, ami elvész és mi az, ami nyerhető?
