Amikor visszagondolok apám életére, ámulatba ejt, milyen sokat végzett rövid élete során. Mindössze negyvennyolc éves volt amikor meghalt, de ezen negyvennyolc év alatt értékes tapasztalatot szerzett, és olyan sokféle emberrel került kapcsolatba, mint évszázadokon át élt volna. Gyakran kérdezték tőle, hogyan tudott több egymástól eltérő kultúrához alkalmazkodni, és hogyan volt képes életének irtózatos mennyiségű nehézségével megküzdeni. Mindíg azt válaszolta, hogy ez a szigorú, hagyományos tibeti nevelés eredménye. Az olvasó azt hiheti, hogy a fiatal Csögyam Trungpa Tibetje középkori, olyan távolinak és keménynek tűnik napjaink modern világához viszonyítva. A sors iróniája, hogy e neveltetés egyszerűsége és nyersesége alapozta meg a modern világhoz való alkalmazkodásának képességét.
