-…Persze, persze, szeretsz te engem, de hogyan…! Ha e szerelem nem halad a legsimább mederben, akkor levetjük, mint a nem sikerült kabátot! Hahaha… – Az Isten szent szerelmére kérlek, csillapodjál! – Nem, soha! Te természetesen nem is sejtheted, mennyire szenvedek. Téged kielégít, hogy teljesíted a kötelességedet. Első az anyád, második az én anyám, azután vadidegen emberek következnek, végül egy nyomorúságos kis zug nekem is marad, és ezt még szépen meg is kell köszönnöm… Hazudtál, szégyenletesen rútul bántál velem! Képmutató teremtés vagy, nincsen szíved… de majd megismersz… Enyém vagy, most és mindörökké! A világért se hidd, hogy valaha is megszabadulhatsz tőlem… előbb pusztuljon el az egész világ!
