Vaskó Ildikó (szerk.): Tízparancsolat

„A nap már lenyugvóban volt. Arcát elrejtette az esőfátyol mögött, amely érintésében már a tavaszt idézte, de hőmérséklete még nagyon is a télre emlékeztetett. Hideg érzéstelenítőként hatott a bőrre; szinte lezsibbasztotta. Lassan fogtam csak fel, mint egy megkésett visszhangot, de végül csak meghallottam, hogy valaki becsapja egy kocsi ajtaját a parkolóban. Léptek hallatszottak mögöttünk. Nehéz, végzetes léptek.” Meggyilkolt öregasszony, meggyalázott Isten, elárult testvér, szüleit nem tisztelő fiú, mások tulajdonára vágyó szerencsétlen, férjét csapdába csaló feleség, depresszióban elmerülő ex-hacker, félszeg tizenéves, az elmúlással szembenéző ember… Az irodalom válasza arra a kérdésre, mit is jelentenek a mózesi törvények a modern, globalizálódó világban. Bár a válogatásnak bizonyos értelemben keretet adnak a parancsok, az olvasó mégis színes, stilisztikailag is meglehetősen különböző összeállítást tart a kezében, amely ízelítőt ad a kortárs dán, norvég és svéd rövidpróza-irodalomból. Huszonegy hamisítatlanul skandináv alkotás az emberi kapcsolatokról, vagy inkább azok hiányáról, szerelemről, életről és halálról. Elmúlás feletti töprengés, megoldandó rejtélyek, realista társadalomrajz.