A világhírű angol író két regénye két teljesen más világba vezet el.
A torony (1964) egy középkori templomépítés körül örvénylő, emberi életek egész sorát követelő drámát elevenít meg. Stilbury dékánja látomást lát, s mert magát Isten választottjának hiszi, vasakarattal fog hozzá látomása valóra váltásához, az égbe fúródó torony fölépítéséhez. Agyafúrt őrülettel, eszelős konoksággal tör lehetetlen célja felé, átgázol mindenkin, akit szeret, szétzilálja maga körül a közösség életét. A tornyot a pokol ellenében is fölépíti: megküzd elemekkel és emberekkel, de mire a torony áll, elveszített mindent…
E tragikus, démoni példázattal mintegy ironikus ellentétben áll A piramis (1967) három epizódja, amely egy angol kisvárosi fiatalember fejlődésének és szerelmi kijózanodásának három állomásáról mesél. Az első személyben elmondott történetben a főhős kamaszkori szexuális megszállottságából ábrándul ki a kisváros szexbombájával lezajló groteszk kalandja révén; a másodikban az „eszményi” szerelemről hull le a szépítő fátyol egy bohózati elemekkel megrajzolt, amatőr színielőadás keretében. A harmadik tragikus epizód: a vénkisasszony zongoratanárnő tragédiájának, magányosságának, megőrülésének és halálának a históriáját beszéli el..
A két különböző hangulatú regényt egyaránt áthatja Golding írástudói felelőssége: az emberi alapértékek modern válságának okait- jelenségeit kutatja fehéren izzó szenvedéllyel.
