Az Uccu, megérett a meggy nem Jancsó Miklós írásainak kritikai kiadása. Ez rögtön kitűnik az önkényesen választott kötetcímből, a felhasználóbarát tagolásból és abból a filológusokat őrjítő ötletből, hogy az egyes, úgymond fejezetekben vagy ciklusokban az írások időrendje fordított: azaz nem a „zsengékkel” kezdődik, hanem mindig a legújabb szövegekkel. Vagyis az Olvasó ne azzal szórakoztassa magát, hogy felfedezze, miből lett a cserebogár, hanem rögtön kapja készen a literátor Jancsó Miklóst mai - ha hiszünk a fejlődésben, hát mondhatjuk - érett, azaz legfiatalabb állapotában.
A jövendő filológusai persze talán díjazzák azt a szerkesztői önkényt, hogy nem keverednek a kötetben műfajok. Egy kivételével nincsenek hangszalagról leírt és „szerkesztett” előadásszövegek, csak olyan írások, amelyek vagy megjelentek, vagy - miután Jancsó Miklós alkalomhoz illőn felolvasta őket - kéziratban voltak hozzáférhetők.
