Az üres asztal – veszteségek és feldolgozásuk a szervezetben a szervezetek világában megjelenő szimbolikus és haláleseti veszteségek feldolgozásának fontosságáról és ezek támogatásáról szól. Sokféle veszteség fordulhat elő a munkahelyeken a haláleseteken kívül is, mint például egy fontos projekt bedőlése, az irodaköltözés, vagy egy kolléga felmondása. A feldolgozatlan veszteség számos esetben gátolja a további fejlődést és kibontakozást. A szerző Hajdu-Kis Diána, HR vezető, gyásztanácsadó és coach. Személyes indíttatásból kezdett a gyász jelenségével foglalkozni, ám azóta HR szakemberként szerzett tapasztalatot arról, milyen hatásai lehetnek a veszteségeknek és hogyan érdemes kezelni ezeket. Ezt az évtizedes tapasztalatot mutatja most be számos interjú és esettanulmány alapján, könnyen használható gyakorlatokkal, HR szakemberek, vezetők, szervezetfejlesztők, és coachok számára. Bár a könyv nagy része a COVID-járvány előtt született, soha nem volt még ekkora jelentősége annak, hogy veszteségeinket felismerjük és kezelni tudjuk – erre hívja fel a figyelmünket a könyvhöz interjút adó Al Ghaoui Hesna, dokumentumfilm-készítő, szerkesztő-riporter, szerző:
„A járványhelyzet kitörése óta egy kollektív gyászfolyamaton megyünk keresztül: a normalitást gyászoljuk. Valószínűleg soha semmi nem lesz már úgy, ahogy korábban volt. Nagy felelősség, hogy egy vezető hogyan menedzseli ezt a folyamatot. Észreveszi-e a munkatársain ezt? Kezeli-e és prioritásként kezeli-e? Tisztában van-e azzal, hogy mennyire sok múlik azon, hogy neki milyen a hangulata, önmagát mennyire tartja karban? A tükörneuronokról szóló kutatások bizonyítják, hogy minél magasabban van valaki a vállalati hierarchiában, annál ragályosabb a viselkedése, az érzelmi mintái: a félelme, a bátorsága, az aktuális hangulata, az, ahogy kezel bizonyos dolgokat. Ez nem egy kézzel fogható, tapintható dolog, de közben nagyon nyomon követhető. Ezeket a rezonanciaviselkedéseket akkor is ki lehet váltani, ha tudatosan nem is fogtuk fel azt, amire a reakciót adtuk – ilyen lehet például egy veszteségélmény. Emiatt a közép-, és felsővezetőknek, akik közvetlenül sok embernek az életére vannak hatással, nagyon fontos a gyászmunkával foglalkozni.”
