Erich von Däniken: Űrutazás ​a régmúltban

Erich von Däniken a jelen kötetben folytatja fantasztikus fölfedező utazását, melyet „A Minden-hatók nyomában” című kötetben kezdett meg, s szerte a világon olyan kultúrkincseket vizsgál, amelyek értelmére mind ez idáig nem sikerült rájönnünk. 
Hogyan lehetséges, hogy régi romok az afrikai ősvadonban pontosan tükrözik egy olyan csillagnak a keringési pályáját, amelyet csak a múlt században fedeztek fel? Az egyiptomi szfinxek netán génmanipuláció útján teremtett keverék lények? Ismertek az egyiptomiak a mi villanykörténkhez hasonló valamit? A breton partvidék kilométereken át húzódó, geometrikusan elrendezett kősorainak egy feledésbe merült asztronómiai tudás lenne az alapja? 
A könyvet számos színes felvétel és egészen újszerű, számítógéppel készült grafikák illusztrálják, alátámasztva Erich von Däniken téziseit. 
Az afrikai kontinensen 1868-ban fölfedeztek egy óriási méretű kőromot, amelynek értelmét mind a mai napig nem sikerült pontosan megfejteni. Erich von Däniken volt az első, akinek föltűnt, hogy a rom alaprajza meglehetős pontossággal tükrözi a nevezetes Sirius A-nak a csupán a múlt században fölfedezett Sirius B körüli pályáját. A Maliban élő dogonok segítették őt hozzá ehhez a gondolathoz, akik a maguk „szigui”-ünnepén pontosan ezt a csillagászati eseményt ünneplik. 
De honnan tudhattak minderről a dogonok? 
Mitológiájuk forrásaként a teremtő istent, „Nommo”-t nevezik meg, aki a fellegekből ereszkedett alá hozzájuk. 
A világ ősi kultúráinak és hagyományainak e valóban meglepő s mind ez idáig ismeretlen „csodája” mellett Erich von Däniken több más lebilincselő példával bizonyítja, hogy a régi időkben a Földnek már voltak a világmindenségből érkezett látogatói.