Silvana De Mari: Az utolsó ork (Az utolsó ork 3.)

Rózsapír, ​az utolsó tünde felesége a portyázó orkok elől Daligarban keres menedéket. A város kapuit Arduin neve, Angkeel, a sas merész röpte, és a városlakók reményvesztettsége nyitja meg előtte, a kegyetlennél is gyávább Kormányzóbíró ugyanis teljes udvartartásával és seregével északra menekült. Daligar az orkok ostromgyűrűjében magára marad. Fegyveresek és vezető nélkül könnyű préda volna – csakhogy Rózsapír nem arról híres, hogy harc nélkül feladna bármit is. Arduin örököseként joggal tart számot a trónra, s megszervezi az ellenállást. Mindenkit meglep a törékeny, várandós asszony mint agyafúrt stratéga és kemény kezű hadvezér – de őt is érik meglepetések, hiszen szövetségeséül épp azok ajánlkoznak, akiket mindeddig esküdt ellenségeinek vélt: Aurora, a gyűlöletes Bíró lánya, vagy Rankstrail kapitány, aki leterítette az utolsó sárkányt, vagy a város szolgalelkű, ostoba népe. Rózsapír, a „boszorkánykirálynő” vezetésével az ostrom alatt mind együttesen küzdenek a gyermekeikért, a túlélésért, a városért; egy olyan békéért, amely nem szül többé bosszút… s amelyben fény derül az utolsó ork kilétének titkára is.