„1915 és 1945 között a vadászpilóták társadalma alkotta a hadsereg elitjét, az ászok pedig a vadászerők ünnepelt hősei voltak. Kevés pilóta volt képes a megtisztelő titulus megszerzésére: ahhoz, hogy valaki ásszá váljon, olyan képességek szükségeltettek, melyek tízezer emberből legfeljebb egy számára adatnak meg. Azok a férfiak, kik az első világháború éveiben repülték a vászonból és fából, zongorahúrokból és vascsövekből összetákolt, kehes motorok által hajtott, idegtépőén bizonytalan masinákat, és nap-nap után veszedelmes harci missziókat teljesítettek, kivételesen bátor emberek voltak. Ám a rettenthetetlen szív, avagy a harci ösztön önmagában még vajmi keveset ért: ha nem társult mellé képzettség és hidegvér, úgy inkább hozott bajt a pilóta fejére, mintsem segítette győzelmekhez.”
