D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. (Búvár zsebkönyvek)
1976 - Rajzolta Csapody Vera
Új vadvirágos kötetünk testvére, folytatása az elsőnek. Úgy szólunk benne, ahogy elkezdtük, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk; tovább keressük az erdő-mező szépeit, „csillagait”.
Meg kell ismernünk őket, míg el nem tűnnek; meg kell ismernünk, hogy megvédhessük őket. Mert elmennek a virágok, a fák, a lepkék és madarak az ember útjából! Mint kicsi Noé bárkájába, úgy gyűjtöttük össze a legpompásabb virágokat, amelyek ritka kincsek a Kárpát-medence vagy éppen hazánk flórájában. S gyöngykereső ujjal szedegettük fel hozzá az elhullajtott, elfelejtett régi neveket is, már amennyire a szűkös hely megengedi.
Válogattunk a mezsgyék, erdőszélek, romfalak naponta látott, szép virágú fajai között is. Mennyi kedves virágot lehetne ezek közül bemenekíteni a kertbe! És meghagyni vagy visszahozni nyaralóink köré az ősgyepet, az odavalósi növényritkaságokkal. Ha ismerjük szokásaikat, termőhelyüket – új ágyat vethetünk nekik, kimenekíthetjük őket a megbolygatott földek, irtások félelmesen elszaporodó gyomjainak fojtásából – ahol „fölmagzik a növényi gonoszság”! Mert a gyomok meg éppen az ember nyomában járnak, az ő környezetében szaporodnak el igazán. Kaliforniai sárga mák rétjében pipitérek fehér virágait láttuk virítani – Észak-Amerika rétjét egybeforrni egy magyar réttel – egy tihanyi nyaraló kertjében, elhagyott szántóföld helyén. Ezekkel és a csenkeszek gyepjével száműzték a gazt, nem gyomirtóval, s hívogatják vissza az őshonos fajokat.
