Könyvünk főszereplő a vak ember, aki kutyával jár. Helyzete kényszeríti, hogy betartsa a játékszabályokat. Intellektusa a kutya viselkedésében tükröződik, hiszen a kutya intellektusa csak annyiban juthat érvényre, amennyiben az emberrel kapcsolatba lép. De ez az intellektus mégsem a humanizált környezet műve.
A kutya a végsőkig alkalmazkodik, de tudata – ha van, és miért ne lenne? – más, mint az emberé. Az ember dolgai nem a kutya dolgai, ezért annak, aki kutyával jár, meg kell tanulnia az emberi dolgokat a kutya dolgaivá alakítani. Ez a megértés és a megértés problémájának végleges megoldása az ember és a kutya között. Erről (is) szól ez a könyv.
