Az 1938-ban Budapesten megrendezett XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a 20. századi magyar katolicizmus egyik legnagyobb szabású rendezvénye volt, amely nemcsak a jelenlévőkre tett mély hatást, hanem több mint nyolcvan év távolából is elismerésre készteti az utókort.
Jelen kötet ezért arra vállalkozik, hogy a történettudomány, a művészet- és építészettörténet eszközeivel részletesen bemutassa a kongresszus rendezvényeit, annak előkészítő és szervező munkálatait, valamint utóhatását. Mindezt eddig soha nem látott szélességű forrásbázisra alapozva teszi, hiszen a tanulmányok tizenöt hazai és külföldi közgyűjtemény anyagából merítettek. A gazdagon illusztrált könyv számos eddig kiadatlan vagy kevéssé ismert, színes és fekete-fehér képet ad közre, ezzel is segítve az események felidézését.
